A mai herbaportréban nem egy házipatikai növényt mutatok be, hanem a lenyűgöző, de mérgező botanikai különlegességet, a nagyezerjófüvet, tudományos nevén, a Dictamnus albus-t. A nagyezerjófű, a Rutaceae családba tartozó évelő növény. A rutafélék közül ez az egy faj, ami nálunk is őshonos, (a kerti ruta csak kivadult faj). Fitoterápiás alkalmazása nincs, de a homeopátiában használják, levelei és gyökere is mérgező alkaloidokat tartalmaz. Illóolaja miatt a fototoxikus növények közé tartozik, ezért ha kirándulásaid alkalmával találkozol vele, jobb ha nem fogdosod, vagy gyűjtöd csokorba. Ráadásul védett növény, ez még egy ok arra, hogy ne virágcsokorként végezze. Nagyon dekoratív virágai vannak, biztosan sok embert megbabonáz és virágszedésre késztet a látványa.
forrás: www.naturspaziergang.de
forrás: www.davesgarden.com
forrás: www.gobotany.newenglandwild.org
A nyíltabb melegkedvelő erdőkben találkozhatsz vele. Főként a meszes alapkőzeten kialakult bokorerdőkben, tölgyesek tisztásain. 50-120 cm magasra nő meg. Feltűnő, nagy virágai rózsaszínűek, fehéresek, a virágszimmetriája kétoldali, májusban-júniusban virágzik. Virágai illatosak, illóolaja a meleg, napsütéses időben messzire elpárolog. Levelei és szára is mirigyszőrösek.
Élőben nagyon szép látvány, érdemes felkeresni a hazai élőhelyeit.
forrás: www.bayernflora.de
forrás: www.biologie.uni-ulm.de
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése